A nemek tartása és összeszoktatása 

A helyesen megválasztott fajtársra a tengerimalacoknak szüksége van. Külön érdemes szólni az azonos, illetve eltérő nemű állatok tartásának kockázatairól. Hobbiból, kedvencként tartott állatoknál célszerűbb az egynemű párok (hím-hímmel, nőstény-nősténnyel) tartása, mert így elkerülhető a szaporulat és a vele járó gondok és felelősség, valamint a vemhességgel és a szüléssel felmerülő kockázatok. A hím állatok együtt tartása ugyanúgy lehetséges, mint a nőstényeké, de mindkét nemnél tanácsos úgy összeválogatni a társakat, hogy egy idősebb egyed mellé egy jóval fiatalabb kerüljön. Ebben a felosztásban ugyanis a rangsor az egyértelmű fizikai fölény miatt már eleve adott. Közel azonos korú társak összeszoktatásának megkísérlése nőstényeknél átmeneti vagy állandósuló civakodást, hímeknél egyenesen életveszélyes sérüléseket okozó verekedéseket eredményezhet. A hímet a nőstény hosszútávon általában nem bántja, esetleg az összeszoktatási időben lehetnek átmeneti, kisebb-nagyobb nézeteltérések. Különnemű társak tartásakor számolni kell a szaporulattal. Fontos megjegyezni, hogy ha a nőstény tengerimalac egy éves koráig nem szült, vagyis 10 hónapos koráig nem vemhesült, akkor már nem ajánlatos hím társat tenni mellé, mert medencéje egy éves kora után fokozatosan becsontosodik, rugalmasságát elveszíti, ellehetetlenítve a kismalacok akadálytalan megszületését. Ezért aztán az egy évesnél idősebb, nemzőképes, de nem ellett nőstény ideális társa egy fiatalabb nőstény vagy egy ivartalanított hím lehet. Összeszokott nőstények tartásakor, ha az egyik kölyköket nevel, a harmónia általában teljes, a többi nőstény sok mindenbe besegít már a szülésnél is, a későbbiekben pedig a kölyköket a barátnők együtt nevelik, gondozzák, vigyázzák. A hím kölyköket 4 hetes koruk körül lehet (és kell is) leválasztani.

Fajtatisztaság és tenyésztés

Amerika felfedezése után az Európába került tengerimalac e kontinensen mindenütt elterjedt, alakja és nagysága a tenyésztés módja szerint változott. Küllemi szempontok alapján a tengerimalacok tenyésztése a 20. század második felében a brit szigeteken kezdődött, itt számos fajtát alakítottak ki és fejlesztettek tovább. Angliából az Egyesült Államokba, Ausztráliába és Európa számos országába eljutottak. Egyes fajták, színvariánsok megjelenése a gondos tenyésztési program mellett véletlen genetikai változásoknak is köszönhető. Ilyen spontán mutáció eredményeként jelent meg a kopasz tengerimalac is, melynek két változatát ismerjük. Napjainkban is keletkeznek új fajták, a meglévők pedig folyamatosan fejlődnek igen gazdag szőr- és színváltozatok kombinációit adva. A fajtatiszta tengerimalacokat a beltenyészet elkerülése és a fajták megőrzése érdekében, amelyek más fajtatiszta állatokhoz hasonlóan kiállításokon is szerepelnek. A fajtákat az adott ország szabványai szerint bírálják el, ami kevéssé tér el az általánosan elfogadott brit standardtól, melyet a National Cavy Club ad ki. A standard sehol sem állandó, időnként (általában ötévenként, vagy amikor az adott fajta állománya ezt megköveteli) újrafogalmazzák, vagy kisebb módosításokat végeznek rajta.

Cavia porcellus-fajták szőrhossz szerint Rövid Rövid

Szatén szőrminőségű hosszúszőrű (perui fajta)

Hivatalos tenyésztői változatok 

A háziasított tengerimalac tenyésztők által létrehozott és törzskönyvezett sztenderd fajtáit szín- és szőrtípus alapján az alábbi táblázat szemlélteti.

Megnevezés	Leírás, változatai
Egyszínű	Fekete, szépia, lila, kék, csokoládébarna, kévébarna, bézs, vörös, arany, sáfrány, sárga, krém, fehér.
Aguti	Aranyaguti, narancsaguti, lazacaguti, szürkeaguti, csokoládéaguti, citromaguti, krémaguti, ezüstaguti, fahéjaguti, bézs-arany argente, kék-arany argente, lila-sáfrány argente, bézs-sáfrány argente, lila-fehér argente, bézs-fehér argente, kék-fehér argente.
Többszínű	Teknőctarka, japán, harántsávos, brindle, holland, himalája, dalmata, márványozott.
Skinny	Szőrtelen tengerimalac, csak az orron, illetve a lábfejeken található néhány szőrrel fedett terület.
Angol rövidszőrű	A szörzet rövid, fényesen csillogó, egységes. Nincsenek rozetták (díszítő szörmintázat), és az egységes képet megtörő szőrszálak.
Angol bóbitás	A fej tetején egy, a szőr színével megegyező forgó („bóbita”) található.
Amerikai bóbitás	A fej tetején egy fehér forgó található.
Abesszín	Az állaton négy pár, szimmetrikusan elhelyezkedő rozetta található. E fajta egyik változata az ún. rozettás tengerimalac, melyen szintén forgók találhatóak, de nem a fajtasztenderdnek megfelelő módon, így kiállításon csak az ún. „kedvenc” kategóriában indítható.
Rex	A szörzet rövid és hullámos, érintésre ruganyos.
Sheltie	Hosszú, hátrafele növő szőr jellemzi ezt a változatot.
Koronás	A szörzet hosszú és egyenes, az állat feje tetején egy forgó található.
Perui	Az állat szőre hosszú, farán két rozetta található. A szőr a rozetták vonalától a fej irányában előre, a far irányában pedig hátrafelé nő.
Angóra	A peruihoz képest többletrozetták találhatóak az állaton, számuk 4–8 között van, elhelyezkedésük szimmetrikus. Az állat összképe egységes.
Texel	Szőre hosszú, mint a sheltié, csak göndör, azaz rexoid szőrminőségű.
Merinó	Mint a texel, csak feje tetején egy rozettával.
Alpaka	Mint a perui, csak rexoid szőrrel.
Mohair	Mint az angóra, csak rexoid szőrrel.
Lunkarya	Mint a perui vagy sheltie vagy koronás, csak curly szőrminőséggel.

Forrás:Wikipedia

Oldal: Szaporítás/tenyészéts
Guinepiggie's tenyészet - © 2008 - 2025 - guineapiggiestenyeszet.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat